Gael így folytatta: – Szóval az anyám elment. Még csak nem is kellettem neki. Gondolkodás nélkül kisétált az életemből.

– Csak a melltű felét hagyta hátra, majd nyomtalanul eltűnt.

– Talán sosem voltam olyan gyerek, akit ő szeretni tudott volna. Valószínűleg ezért hagyott el olyan könnyen.

Gael hangja halk volt, és ahogy leeresztette a tekintetét, sötét szemében megcsillant a magány.

Ahogy lehorga