Szavai Gideont ahhoz az éjszakához repítették vissza, amikor végtelenül szakadt az eső.

Lehunyta a szemét, és tisztán látta maga előtt a képet, ahogy Rosa a zuhogó esőben kinyújtja felé a kezét. A lány jelenléte olyan volt, mint a remény világítótornya az életében.

De annyi év után új személyazonossággal állt előtte, és ő képtelen volt felismerni. Még el is küldte, és nyomorúságossá tette az életé