A kórterem előtti folyosón Hazel erőtlenül a falnak támaszkodott. A mellkasa hevesen hullámzott. Talán a fal hidege tette; amint hozzáért, a sírás fojtogatta a torkát. Tekintete a semmibe révedt. Próbált valami kapaszkodót találni, hogy megnyugtassa magát – legalább a VIP-osztályon voltak, így senki sem láthatta az összeomlását.

Pár pillanattal később Irene hangja szűrődött ki a kórteremből: „Tény