Miközben ezt mondta, Gideon lesütötte a szemét, szokásos magabiztosságának nyoma sem maradt. Hazel szinte felsejleni látta a múltból annak a gyermeknek az árnyékát, aki egykor az esőben ült, némi büszkeséggel vegyes sértettséggel a lelkében.

Ám most, hogy Edward elment, már nem maradt senki, aki hazavigye a karjaiban.

– Nem tesz semmit. Különben sem számítottam rád. – Hazel letette a tálat a melle