Sarkon pördülve, szemtől szembe találtam magam a vörös boszorkánnyal. Mellkasa előtt keresztbe font karokkal, macskaszemeivel tetőtől talpig végigmért. Orra undorodva ráncolódott.

– Nem tudom, mit látott meg benned, de meg kell hagyni, elég jól a hálódba fontad.

A belső arcomat harapdálva, a kukába dobtam a papírtörlőt, és felé fordultam. – És tudod mit? Még csak rá sem kellett vetnem magam, mint