Nézőpont: Első személy

Lassan, megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, hagyom, hogy a hűvös reggeli levegő megtöltse a tüdőmet, és lecsillapítsa a szívem vad verését. A gerincemet markoló merev feszültség végre alábbhagy. Kaelen előttem áll, vastag nyakán mély pír éktelenkedik, ami szétterjed markáns vonásain is. Láthatóan tiszteletben tartja a szigorú feltételemet. Látom a néma küzdelmet a szemében,