– Öhm, Bria... én... felébredtem korábban ma délután? Emlékszem... de nem vagyok benne teljesen biztos... – elhallgat, és a padlót bámulja. Remek, most már én is feszélyezve érzem magam. Reménykedtem benne, hogy nem fog emlékezni. Legalább tehetett volna mindkettőnknek egy szívességet azzal, hogy úgy tesz, mintha elfelejtette volna. Nem kellett volna felhoznia, most meg kell beszélnünk. A fenébe.