Amikor legközelebb megnézem a telefonomat, lényegében teljesen lemerült, úgyhogy rádugom Siena töltőjére. Elmúlt este hat.

„Lassan valószínűleg indulnom kéne” – közlöm vele homlokráncolva. Jól érzem magam, nincs különösebb kedvem hazamenni, és egyedül ücsörögni. Az túl sok időt hagy a gondolkodásra. Siena rám vigyorog.

„Úgy nézel ki, mint aki inkább maradna.”

„Inkább” – vallom be. Megvonja a vállá