Bemegy a szobámba, én pedig szánok egy percet a gondolkodásra. Büszke vagyok magamra; persze, szerettem volna elkerülni ezt a beszélgetést, de túléltem, és nem futottam el. Követem Kaelent a szobámba, ahol épp zsebre vágja a telefonját és a nyakkendőjét.

– Egyébként mennyi az idő? – kérdezem, annyira nem vagyok képben. Úgy érzem, sokat aludtam, de az ablakokon beszűrődik a nappali fény, ami azt je