Kaelen léptei a folyosón elterelik a figyelmemet, és elé teszem a vacsorát. Most rajtam a sor, hogy a pulthoz dőlve egyek, amíg ő és Siena elfoglalják a két bárszéket.

– Talán el kellene kezdenünk az ebédlőasztalnál enni, ahol mindnyájan elférünk – jegyzi meg Siena. Vállat vonok.

– Én szeretek itt lenni. Nem bánom. De ha még valakit beveszünk a vacsoravendégek közé, mindenképpen úgy kell majd tenn