Későn ébredek, talán délelőtt tíz körül, és megnézem a telefonom. Hála az égnek, hogy némítva hagytam, mert öt nem fogadott hívásom is van a „Kreténtől”. El sem tudom képzelni, mennyire felbosszantott volna, ha a zaklatásával ébreszt fel. Kétlem, hogy meg tudtam volna állni, hogy ne vegyem fel, és ne ordítsam le a haját. Ami valószínűleg kielégítő lett volna, de kétlem, hogy célravezető. De mivel