KALLIRA

Az őr szeme megakadt rajtam, és abban a pillanatban tudtam, hogy innen már nem lehet észrevétlenül elosonni. Testtartása kiegyenesedett, ahogy felismerte, kit lát, a keze pedig inkább ösztönből, semmint szükségből a fegyvere felé mozdult. Nem mozdultam azonnal, mert bármilyen hirtelen cselekedet csak rontott volna a helyzeten.

– Kallira Luna – mondta, és a hangja épp elég hangos volt ahhoz