Valerius POV

Miután Orion megmutatta a fényképet, a csend percekig elhúzódott. Azon kaptam magam, hogy az alvó fiamat bámulom, majd ismét a képet.

A hasonlóság nem volt hajlandó eltűnni. Minél többet néztem, annál több egyezést vettem észre.

Kallira csendben ült mellettem. Nem siettetett, és nem is próbált megmagyarázni valamit, amit egyikünk sem értett.

Orion végül megköszörülte a torkát.

– Gondo