Kallira szemszöge

– El akarták venni a családunkat, az otthonunkat és a jövőnket.

Elmosolyodtam, ahogy az ablakon át figyeltem a nevető gyermekeinket.

– Ők veszítettek el mindent.

Valeriusra néztem.

– Mi viszont nem.

Megállt, és a zakója zsebébe nyúlt. Egy apró bársony dobozka jelent meg a kezében.

Óvatosan a tenyerembe csúsztatta. Aztán elmosolyodott.

Lenéztem a kezemben pihenő bársony dobozkára,