**Colette

– Kérlek, mondd meg Kaelennek, hogy sajnálom – szipogtam a falkánk határát jelző erdő szélén állva. Oakhaven Városa pont az ösvény végén volt.

– Őszintén, Colette, rohadtul nem fogja érdekelni – válaszolta Brant. Az ösvény felé mutatott. – Tűnés.

Brant karjába kapaszkodtam, a legjobb bajbajutott-hölgy nézésemet bevetve. – De téged érdekel. Téged érdekel, Brant. Emlékszel, milyen jók volt