**Vanya

Ültem a szállodai ágyamon, a kezeimet nézve. Még mindig remegtek.

– Vanya… – mondta halkan Gwen, és a vállamra tette a kezét.

Összereztem.

Gwen elvette a kezét. – Mármint, mindig is tudtad, nem igaz? Az apád sosem tette volna meg, amit tett, anélkül, hogy valami igazán kényszerítő dolog ne történt volna. Most már tudod. Varázslat alatt állt.

– Még mindig él – suttogtam. – Él… és még mindig