**Kaelen**

Leroskadtam a dolgozószobámban; elmémet a vezetés súlya nyomta. A falkánkban történt legutóbbi események megviseltek, és éreztem, ahogy a felelősség nehezen a vállamra telepszik. A kimerültség ezen pillanatában egy halk kopogás az ajtón megzavarta a gondolataimat.

– Szabad! – kiáltottam ki, hangomat fáradtság színezte.

Az ajtó nyikorogva kinyílt, feltárva anyám, Vivien alakját. Jelenlét