**Silas

Egy vaskos tölgyfának támaszkodtam, melynek ősi ágai göcsörtös ujjakként nyúltak az ég felé. Tekintetemet az előttem lévő jelenetre szegeztem, befogadva a farkasok gyülekezetét. Köztük mozgott a lányom, akinek kecses léptei tiszteletet és csodálatot parancsoltak. A szívemet mélységes büszkeség töltötte el, ahogy láttam, milyen messzire jutott, és milyen erős, együttérző vezetővé vált.

Egy