**Lyra

A nap átszüremkedett a függönyökön, amikor pislogva kinyitottam a szemem. Egy szobalány lépett be némán, hogy elhúzza őket, és gyorsan meghajolt, ahogy újra kiment, láthatóan nem akarva, hogy neki kelljen felébresztenie engem.

Bárcsak lett volna annyi lélekjelenlétem, hogy megállítsam. Nem akartam, hogy a napfény felélessze Daphne-t. Még ha nem is látott, az arcán érezte a melegét.

– Mama?