Kaelen szemszöge

A levegő heves kilégzéssel hagyja el a tüdőmet, és egy pillanatig azt hiszem, nem hallottam jól. Aztán a farkasom is meghallja. És valami elszakad bennem.

– Kibaszottul nem nyúlsz hozzá – mondom halk és halálos hangon, remegve az alig féken tartott dühtől. – Ha hozzáérsz... – morgom, és a hangom már nem is emberi. – Akkor porig égetem ezt a falkát.

Apám közelebb lép, rendíthetetle