Kaelen nézőpontja

Egy halk, dühödt morgás szakadt fel a mellkasomból, mielőtt egyáltalán észbe kaptam volna. A hang hangos volt és durva, a fákon ülő madarak ijedtükben felröppentek ágaikról. Néhány körbe-körbe futkosó harcosom földbe gyökerezett lábbal, rémülten meredt rám.

– Az enyém. – Raze erőszakosan tört előre, karmai a bensőmet kaparták, ahogy a dühe felrobbant bennem.

– Ő a mienk! – üvöltö