Frost szemszöge

Amikor megérkeztünk az épülethez, Kieran, lévén az a jó barát, aki mindig is volt, egészen az ajtómig kísért.

"Frost" – szólalt meg halkan, amikor az ujjaim a kilincs köré fonódtak, hogy lenyomjam azt. Megálltam és felé fordultam.

A tekintete az arcomat fürkészte, az állkapcsa pedig megfeszült. "Bántott téged... ugye?" – suttogta sajnálkozó hangon. "Mi... a mi fajtánk távol tartja