Lyra szemszöge

Egy utcai padon ültem, magam köré fonva a karjaimat.

Az utcák sötétek voltak, és csak kevesen jártak arra, mivel már késő éjszaka volt.

Éheztem, fáztam, és rettenetesen fáradt voltam. Amikor belementem Caelia tervébe, nem írtam alá, hogy hajléktalan leszek az emberek területén! Ez volt a legrosszabb, ő mégis folyton ahhoz ragaszkodott, hogy ez a falkánk nagyobb javát szolgálja.