Beatrix szemszöge:

A gyengélkedő padlóján ültem, és zokogtam, miközben anyám karjai öleltek. Rosalie fel-alá rohangált, és ellátta a sebesülteket, annak ellenére, hogy már meggyógyultak.

– Anya, elengedett engem – suttogtam elcsukló hangon.

– Tudom, drágám, és biztos vagyok benne, hogy ez így van a legjobban. Legalább mindannyian élve jutottunk ki – válaszolta, mire én abbahagytam a sírást, és