**KAELIA**

Nem vagyok biztos benne, ki nyúlt ki kiért először, de egyik percben még Renót nézem a kikapcsolt televízió lapos, fekete képernyőjén, a következőben pedig már a karjaiban vagyok, a lábaimmal a csípője köré fonódva, az orrommal pedig a torka oldalába temetkezve.

Érzem őt. Érzem *minden* porcikáját, és annyira kibaszottul boldog vagyok, hogy nem tudok mit kezdeni magammal.

– Kicsim – sut