Az anyám távozását követő csend áthúzódott a másnap reggelre, sűrűn és töretlenül. A kedd minden különösebb felhajtás nélkül érkezett meg, a borús égbolt szürke fényébe burkolózva. A keddek általában a rutinról szóltak, a hűtőn lógó bevásárlólistáról. Ez volt az a nap, amikor mindig elfelejtettem valami apróságot. Kenyeret. Teát. Tejet.

Kiballagtam a konyhába, a keményfa padló hideg volt a meztele