Túl bonyolult.

Túl bizonytalan.

Így hát összehajtogatják az emléket.

Mint egy inget, amit meg akartak tartani,

de soha többé nem vettek fel.

Nem dobták ki.

Csak...

eltették oda, ahol senki sem éri el.

Nem felejtették el.

Csak nem férnek hozzá.

Így –

tűnnek el az emberek.

Nemcsak az életből.

A létezésből.

A ház ma másmilyennek hatott.

Nem hangosabbnak.

Csendesebbnek.

Nem kísértetjártának.

Őszinténe