A nevek nem mindig egy személyhez tartoznak.

Néha

ahhoz a pillanathoz tartoznak,

amikor arra a személyre

helyesen emlékeznek.

Nem a világ által.

Nem a feljegyzések által.

Nem az emlékezet által.

Hanem az idő által.

Ez volt az, ami ezután történt.

Egy reggel, hét óra körül,

anyámat a nappaliban ülve találtam.

Nem olvasott.

Nem írt.

Nem szendergett.

Egyszerűen csak ült ott,

mintha valami olyanra vár