Calla szemszöge

A reggeli nap lágy fénye megcsókolta a szememet, és kiragadott az álomból. Meleget érzek, kényelmet. Olyan kényelembe voltam burkolva, amelyben örökre el akartam süllyedni. Próbálok nyújtózkodni, de egy szisszenés hagyja el a számat, ahogy valami nehéz dolog a mellemnek nyomódik. Lefelé pillantva a szemem elkerekedik, az arcom pedig bíborvörösre pirul.

A hátam Cassian mellkasához