Clara

Délután két óra körül kopogtattak az ajtón, egyszer, kétszer, háromszor. Martha, aki mellettem állt és elmúlt szerelmeiről mesélt, felállt a fából készült karosszékből, és velem szemben állt meg. A fafelületen csattanó utolsó kopogásra enyhe nyilallást éreztem a gyomromban; a szívem azóta is hevesen vert, amióta Desmond elindult, hogy megkeresse a támadóimat valahol a könyvtár alagsorában.

–