Stellan lehajolt, lágy puszit nyomott az arcára, megveregette a csupasz fenekét, és lement felöltözni. Körülnézett, nem figyeli-e valaki, mielőtt kilisszant az ajtón, és elindult, hogy találkozzon a többiekkel. Az utca túloldalán csatlakozott az őreihez, majd a találkozóhely felé vették az irányt.

Már mind a szekereknél vártak rá.

– Elkésve érkezel, Stellan, és nem láttunk a fogadóban ebédidőben –