*Evie*

Rurik gyökeret vert a kiterjedt hacienda folyosójának közepén, tekintete ide-oda cikázott apja távolodó háta és köztem. Az arca kemény vonásaiba ivódott konfliktus tagadhatatlan volt. Nem akart mellőlem tágítani, védelmező ösztönei harcban álltak a kötelességgel, hogy kövesse a kartellfőnököt.

Közelebb léptem, és tenyeremet rásimítottam mellkasának szilárd falára. – Menj – unszoltam, hangom