*Evie*

Nyikolaj az órájára pillantott, majd Rurikra, végül rám. – Még egy darabig nem kell visszatérniük. Megnézhetjük? – kérdezte tétovázva.

Rurik rám nézett, de én visszahárítottam rá a döntést. – A te döntésed, és kizárólag a tiéd – mondtam, miközben még mindig azon fáradoztam, hogy elég ételt készítsek egy kisebb hadsereg jóllakatásához. Rurik néhány pillanatig némán nézett, majd elmosolyodot