*Rurik *

Miután befejeztük a nevetést, Grigorira néztem. – Az új embereid. Mit gondolsz róluk?

A férfi gúnyosan felhorkant. – Legjobb esetben is középszerűek. Nehéz volt pótolni Vadimot és Stanist. Ők ketten voltak a legjobbak, akiket találhattunk, ami nem mond sokat – mondta.

– Nagyon tiszteletlenül bántak az embereimmel. Nem is tudtam róla, amíg el nem hagytuk Panamát. Szeretném megleckéztetni ő