*Rurik*

Ahogy visszaértünk a penthouse-ba, Grigori és Leonid üdvözölt minket. Ahogy múltak a napok, egyre jobban meglepődtem azon, hogy az apám még mindig a városban van. Amióta mindent átadott nekem, sosem maradt tovább három napnál. Ezúttal viszont már majdnem két hónapja itt volt.

– Mindannyian úgy néztek ki, mint akikkel épp most történt valami – mondta Grigori, amikor beléptünk.

Evie rápillan