*Evie*

Aznap éjjel gyorsan elaludtam Rurik mellkasán. A saját sötétségemben találtam magam. Teljesen arra számítottam, hogy elhalványul, és előttem megjelenik majd a házhoz vezető ösvény, ahol mindig az apámat szoktam látni, de ez nem történt meg. Ehelyett csak egyre világosabb lett, hogy körbe tudjak nézni. Csakhogy nem volt körülöttem semmi. A fény tovább erősödött. Körbepillantottam, próbáltam