*Evie*

Másnap reggel arra ébredtem, hogy még mindig teljesen belegabalyodtam Rurik ölelésébe. Ugyanolyan szorosan tartott engem, mint ahogy én tartottam őt. Csodálkozom, hogy egyáltalán bármelyikünk is képes volt megmozdulni egész éjszaka. Minden egyes másodpercét imádtam.

Érezte, hogy mocorgok, és kissé lazított a szorításán. „Jó reggelt” – mondta anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.

Nem tudt