*Rurik*

Azon kaptam magam, hogy közel állok Evie-hez, miközben ő Anton segítségével a vacsorát készítette, és csak figyeltem, ahogy mindenki lazít, és élvezi a béke rövid pillanatait. Evie előtt ritkán jöttem a házba. Mostanában viszont azon kapom magam, hogy egyre többször akarok idejönni. Egyfajta szentéllyé vált a számunkra. Egy hellyé, ahol mindenki egyszerűen csak kikapcsolhat, és kiszakadhat