*Rurik*

Végül hajnali kettő körül értünk fel az emeletre. Evie és én is kimerültek voltunk.

– Bár tudom, hogy meg kellett történnie, jobban örültem volna, ha vagy két órával ezelőtt befejezzük a beszélgetést – mondta Evie. – Hogy bír ilyen sokáig fennmaradni, és hogyan van még mindig ennyi energiája?

Nevettem. – Szinte garantálni tudom, hogy meg sem közelíti azt az időpontot a felkelése, amikor