– Foglalj helyet – mondta Kaelen, az íróasztalával szemközti szék felé bólintva.

Mateo nem fogta vissza magát; lazán elnyúlt a székben, könnyedén végignézett a szobán, majd felkuncogott: – Az irodád pont úgy néz ki, mint a házad, Kaelen. Vannak dolgok, amik tényleg sosem változnak.

Kaelen kihagyta a csevegést, és ledobott egy köteg fotót az asztalra. A hangja kimért volt. – Nézd meg ezeket!

Mateo,