Meglepett a vacsorameghívás, és a szemöldököm a hajtövemig szaladt.

– Velem akarsz vacsorázni? – kérdeztem.

– Van bőven étel az ön számára is, kisasszony – tette hozzá a szobalány széles vigyorral az arcán.

Megerősítést várva visszanéztem Calre, aki abban a pillanatban olyan aprónak és szinte idegesnek tűnt. Eltűnődtem, mi lehet ennek az oka.

– Apa sosem ér haza vacsorára, a nővérem pedig nem volt