– Egy ideje már ismerlek, Rhea. Nekem nem nyomhatsz süket dumát.

– Mégis mit vársz, mit mondjak, Declan? Hogy nem vagyok jól? Hogy anyám depressziós és alig eszik? Nem éppen ezt akartad? Hogy szenvedjek? Akkor miért teszel úgy most, mintha érdekelne, mikor mindketten tudjuk, hogy egyáltalán nem!

– Rhea! – visította anyám az ajtóból, szemei hatalmasra nyíltak és éberek voltak. – Hogy merészelsz így