"Gondoljatok, amit akartok" – mormoltam. "Nincs szükségem rá, hogy bármit is bizonyítsak nektek."

"Talán inkább magatok miatt kellene aggódnotok" – mondta Meg, keresztbe fonva a karját a mellkasa előtt.

"Csak felejtsd el, Meg" – mondtam a fejemet rázva. "Én be is megyek az órára. Később találkozunk."

Meg sem vártam a válaszát, egyszerűen csak elsétáltam.

Még az óra is fura volt; mindenki engem néz