Harmadik személyű nézőpont

Az a pillantás, ami Declan arcán ült, amikor Rhea az apjával elhagyta a partit, nem kerülte el Aurelia figyelmét. Vágyakozás tükröződött rajta; szinte úgy festett, mint egy eltévedt gyermek, és ettől Aurelia szíve belesajdult. Alsó ajkába harapott, nem akart Declan családja előtt sírni. Már jó benyomást tett rájuk, és ezt semmiképp sem akarta elrontani.

– Aurelia, drágám