Aureliát elöntötte a düh, de apja jelenlétében nagyon igyekezett kordában tartani az indulatait.

– Tehát Rhea semmi rosszat nem tett. Ezért megtarthatja a munkáját. Értékelem az aggodalmadat, és örülök, hogy törődsz az öcséddel, de hagyd békén Rheát, rendben? – kérdezte határozottan, felhúzva a szemöldökét.

Az arca égett a forróságtól, de bólintott.

– Rendben – mormolta. – Sajnálom.

A férfi halván