A szívem a torkomban dobogott, amikor a lábamra néztem, és megláttam rajta a vaskos gipszet. Ez nem volt jó. Kétségbeesetten körbepillantottam, hátha látok egy órát. Talán még van idő, hogy meggyógyuljon, és rendben leszek a verseny előtt.

"Mindjárt reggel van. Már több órája itt vagyunk" – magyarázta.

Szinte egy fojtott zokogás tört ki belőlem a szavai hallatán. Mindjárt reggel van, ami azt jelen