Silas szemszöge

A düh csak úgy forrt bennem, amikor meghallottam Aurelia vallomását. Szűkre szabott szemmel, összeszorított állkapoccsal figyeltem, ahogy visszavonul a lépcsőn a szobája felé. Ökölbe szorítottam, majd kiengedtem a kezem, próbáltam megnyugodni, nehogy olyasmit tegyek, amit később nagyon megbánnék.

– Silas, próbálj megnyugodni – szólalt meg mögöttem Rhea, hangja halk volt és óvatos,