Martha felsóhajtott, félresöpörve, amit az imént mondani akart, majd felállt.

"Akkor azt hiszem, menjünk enni" – mondta, miközben mindkettőnket alaposan szemügyre vett.

Silas felállt; a keze még mindig az enyémbe kulcsolódott. Szinte olyan volt, mintha félne elengedni, és éreztem, ahogy a szívem kihagy egy ütemet a közelsége érintésétől. Gyengéden megszorította a kezemet, mielőtt maga mellé húzott