„Beszélnünk kell.”

Észre sem vettem, hogy visszatartom a lélegzetemet, amíg a keze a csuklóm köré nem fonódott, és el nem húzott az autótól. A lábaim mintha kocsonyából lettek volna, ahogy követtem, a szívem pedig villámgyorsan vert a mellkasomban.

Nem voltam biztos benne, hová visz, de nem befelé. Körbejártuk a villa külsejét, aztán hirtelen megállt, és felém fordult. A szeme sötét volt, a lelkem