Átkarolta a vállam, és magához húzott egy ölelésre, miközben megálltunk Kellan irodája előtt.

– Néha az embernek vakon kell ugrania – mondta halkan. – Bízz a szívedben.

– Már bíztam a szívemben korábban – motyogtam. – És a végén csak összetörte. Nem tudom, hogy Silas olyan valaki-e, akibe vethetem a hitemet.

Sóhajtottam, még mindig őrlődve azon, hogy mit tegyek. Bízni akartam benne, igazán akartam